1-es típusú diabétesz
Az 1-es típusú diabétesz gyermek- és ifjúkorban jelenik meg leginkább. Az oka a hasnyálmirigy inzulintermelő sejtjeinek károsodása, az örökletes tényezők, valamint vírusfertőzések és más, továbbra is ismeretlen káros betegségek okainak együttműködése. Egyáltalán nem termelődik több inzulin (abszolút inzulinhiány), ezért a napi inzulinellátás életfontosságú illetve a tudatos táplálkozás és a testi aktivitás is elengedhetetlen.
2-es típusú diabétesz
A 2-es típusú diabétesz az esetek többségében 40 év felett alakul ki. Az ipari nemzetekben megváltozott életstílusok (túlsúly és mozgáshiány) egyre fiatalabb páciensek megbetegedéseit hozták magukkal (ifjak körében). A fő kockázati tényezők a genetikai hajlam és a túlsúly. Saját inzulinunk hiányzó hatása (inzulinrezisztencia) által egy fokozott inzulinprodukció keletkezik (hiperinzulinémia), további következményei a b-sejtek túlterhelése és az idő előtti kimerülés (relatív inzulinhiány).
Metabolikus szindróma
A 2-es típusú diabétesz javarészt már hosszú ideje létezik, mielőtt az nyilvánvalóvá válna és kimutatható lenne egy magas vércukorértékből. Ugyanakkor nagyrészt egy metabolikus szindrómával is jelentkezhet. Ennek jelei a súlytöbblet, emelt vérzsírérték, magas vérnyomás és inzulinrezisztencia.
Terhességi diabétesz
Az inzulin csökkent hatása anyagcsere betegséget okozhat terhesség alatt. A 25 évnél idősebb nőknél és annál az embernél, akinek első ágú rokona cukorbeteg, nagyobb kockázatot jelent. A gyermekek fejlődéséhez elengedhetetlen a normál vércukorszint. A terhesség után a vércukorérték ismét normális lesz. Mindazonáltal nagyobb lehet a kockázat, a későbbiekben 2-es típusú cukorbetegségben megbetegedni.
Másodlagos cukorbetegség
Létrejön mint következménybetegség a hasnyálmirigy súlyos megbetegedése, mirigymegbetegedés (például pajzsmirigy túlműködés) továbbá orvosságok (például kortizon) által.