A legtöbb cukorbeteg vérvételhez az ujjbegyek oldalsó széleit használja. Ezeknek a vérellátása nagyon jó, így nagyon könnyen kinyerhető egy csepp vér.
Az ujjbegyek közepét szabadon kellene hagyni, mivel ezen a helyen a fájdalomérzékeny receptorok koncentrációja igen magas.
A napi 10-szeri szúrás nem terheli le túlzottan az ujjakat, ha a következő pontokat figyelembe vesszük:
- Vérvétel előtt mosson kezet szappannal és meleg vízzel és alaposan szárítsa meg! A tisztítás mellett elősegíti a vérkeringést is. Fertőtlenítés nem szükséges – az alkohol maradékok torzíthatják az eredményt.
- Az ujjhegyek oldalát kell megbökni, nem középen, mivel ott több az idegsejt, mint a széleken. A körömágyat hagyjuk, itt hamar gyulladás alakulhat ki.
- A lándzsákat minden szúrás után cserélni kell, különben a tűk nagyon eltompulnak és az élük is elhajolhat. Ez szükségtelen fájdalmat vagy a szükségesnél nagyobb sérülést okoz. Sőt, fennáll a fertőzés és a baktériumok behatolása általi gyulladás veszélye is.
- Vékony lándzsákat (már léteznek 0,2mm átmérőjűek) használjon, ezek csökkentik a szúrási fájdalmat és elegendő vérmennyiséget garantálnak. A vércseppek mérete nem a lándzsák vastagságától függ, hanem a behatolás mélységétől. A modern vércukormérő-műszerekhez csak rendkívül kismennyiségű vér szükséges.
- Az ujjak váltása – alkalmas a mutatóujj, a középsőujj és a gyűrűsujj is. Egyeseknek a kisujj és a hüvelykujj szúrása sem okoz problémát.
- Ha lehetséges: használja felváltva mindkét kezét a vérvételhez.
- A megfelelő szúrásmélység megtalálása: talán nem is kell olyan mélyre szúrni. Talán elegendő egy csekélyebb szúrásmélység, ha Ön a vérvétel előtt a karjait lerázza vagy lefelé masszírozza benne a vért. Szúrás után ekkor már nem kell nyomni az ujjat, hogy vércseppet nyerjünk ki belőle!
- Az ujjbegyszúrót erősen nyomja az ujjbegy oldalához, majd nyomja meg az indítógombot.
